Közép- és Nyugat-Görögország
Közép- és Nyugat-Görögországba tartozik az ország számos kevésbé ismert régiója, melyeket elkerül a turistaáradat. Epirusz kultúrája egyedi és csaknem független a görög kultúra jellegzetességeitől, Szterea Ellada pedig stratégiailag volt mindíg is meghatározó: a Thermopülai-szoros és a Tempe-völgy biztosított átjárást, háború idején inváziós útvonalat Görögország szívébe.
Közép- és Nyugat-Görögországnak mindenből jutott egy kicsi, a fantasztikus tengerpartoktól a helyi kézműveseket és oszmán örökséget egyaránt felvonultató, tiszteletre méltó városokig, mint Joannia és Metszovo. A Pilion a csodálatos tájak és tengerparti üdülőhelyek tökéletes együttesét kínálja, de senki sem mulaszthatja el felkeresni az ókori Delphoit, Apollón jósdáját, valamint a Meteórák bizánci kolostorainak csodáit.
A hegyi túrák kedvelői észak felé induljanak, ahol a Vikos-szoros mellett Görögország néhány legmagasabb csúcsa várja őket a Pindrosz-hegységben. Csodálatos e vidék növény és állatvilága, különösen tavasszal, de a vadon szerelmesei látogassanak el a Meszolongi környéki mocsárvidékre és az Arta közelében fekvő, csodaszép Amvrakikosz-öbölbe is.
Tempe-völgy:
Ahogy az E75-ös út eléri Makedóniát, a Piniosz-folyó mentén halad a Tempe-völgyön át. A mitológiai történet szerint ebben a termékeny völgyben tisztult meg Apollón, miután megölte Pythont a kígyót.
Meteórák:
Először I.Sz. 985-ben, egy Barnabas nevű remete vonult vissza a Meteórák ("függő sziklák") homokkő tornyai közé. A 14. sz. közepén Nilosz, a Sztagai kolostor elöljárója építtetett egy kis templomot. Ezt követően, 1382-ben az Athosz-hegyi Athanasziosz szerzetes alapította meg az egyik szikla csúcsán óriási kolostorát, a Megálo Metéorót, melyet 23 további kolostor követett. Ezek nagy része a 19. századra lepusztult. Az 1920-as években lépcsőket vájtak a sziklákba, hogy a megmaradt hat kolostort könnyebb legyen megközelíteni, s ma, a vallás újjáéledésének köszönhetően a szerzetesek és apácák is visszatértek a kolostorokba.
Az ókori Delphoi:
A leganda szerint, amikor Zeusz két sast szabadon engedett a világ ellentétes végein, a két madár útja Delphoi egén keresztezte egymást, ezáltal jelölve ki a világ közepét. A várost Apollón lakhelyeként is tisztelték. Így az i. e. 8. sz.-tól az ókori világ minden tájáról érkeztek látogatók, hogy tanácsot kérjenek az istenségtől, hogy miként tegyenek, akár közszereplőként, akár a magánéletükben. Delphoi i. e. 6. sz.-i politikai megerősödése, és püthiai játékok felelevenítése után beköszöntött a szentély aranykora, mely egészen a római hódításig, i. e. 191-ig tartott. A jósdát i. sz. 393-ban számolták föl, amikor Theodosziosz császár a kereszténységet igyekezett elterjeszteni a Bizánci Birodalomban.
Delphoi felfedezése:
Az ásatások 1892-ben kezdődtek meg Delphoiban, s a jelenleg láthatónál jóval nagyobb területet tárták fel. Bár leginkább Apollón-szentélyéről nevezetes, Delphoiban volt egy Athéna istennőnek ajánlott szentély is, melynek templomát, a mellette álló tholosszal, délebre, egy külön területen tekinthetjük meg. A színháztól északra találjuk a stadiont, a püthiai játékok színterét. Ezek, az olympiai játékok után, a második legfontosabb sporteseményt jelentették a görögök számára. A játékokon remek alkalom nyílt az egymással leginkább csak rivalizáló városállamokra tagolódott görög nemzet összetartozás-tudatának megerősítésére.
A Delphoi jósda:
A Delphoi jósdában hallhatták a hívek Apollón szavait, aki a Püthián, egy 50 év feletti papnún keresztül szólt hozzájuk. A kérdezők pelanosznak nevezett adót fizettek, ás állatot áldoztak a szentély oltárán. Kérdésüket egy pap tette fel a Püthiának, aki transzba esve válaszolt. A transzot valószínűleg a föld repedéseiből felszálló gőzök okozták, amely felett a Püthia egy háromlábú széken ült. Varázslását a pap tolmácsolta, bár válaszai gyakran kétértelműek voltak. Egyszer Lüdia királya, Kroiszosz jött tanácsért, hogy indítson-e háborút Nagy Kürosz perzsa király ellen. Azt a választ kapta, hogy ha átkel egy folyón, romba dönt egy nagy birodalmat. Miután hadaival Kürosz ellen vonulva átkelt a Halüsz folyón, valóban romba döntött egy birodalmat - bár hamarosan kiderült, hogy a sajátja volt.
Delphoi múzeum kincsei: